Év Tájépítésze-díj 2015 - Laudáció - Szűcs Gábor

A táj és az ember harmóniája. Sarkadi Péter laudációja az Év Tájépítésze gálán Szűcs Gáborról.

Tisztelt Zsűri, tisztelt Pályázók, kedves Vendégek, továbbá minden, körünkben megjelent  érdeklődő ember, hobbit, tünde és törp!

Engedjék meg, hogy egy bemutatással kezdjem: Szilszakáll a legősibb ent, a fa-pásztorok egyike, kapocs a természeti világ és az emberek világa között. Az entek régen fák voltak, akiket a tündék tanítottak meg beszélni és járni. Ahogy a Gyűrűk Ura írója, Tolkien jellemezte különleges teremtményeit: „egy entet nagyon nehéz rajtakapni, amikor mozog, s amikor nem mozog, akkor éppen úgy néz ki, mint egy fa.”

Nem véletlenül választotta Szűcs Gábor táj- és kertépítő  cégének a  Szilszakállkert nevet. Ő ugyanis olyan helyeket teremt, melyek alkalmasak arra, hogy megjelenjen és átélhetővé váljon  a harmónia a természet és az ember között, ahol egybesimul, kiegyenlítődik a világ, legyen bár az egy családi ház kertje, villapark vagy éppen egy nagy léptékű tájpark.

A természeti világ szeretete Gábornál a gyermekkorból táplálkozik, a makói családi ház a rózsakerttel, gyümölcsössel, virágos kerttel, állatokkal, egy gyermek számára vadregényes környezetet jelentett, és emellett kiteljesedhetett a határtalan szabadság érzete is az alföldi balástyai tanyavilágban, a nagyszülőknél töltött nyarakon.

Aztán a tanulás és a tudatos választás évei következtek, a geológiai középiskola, utána pedig Kertészeti Egyetem. A végzés után néhány társával megalapította az egyik első magyar tájépítész műhelyt. Az 1990-ben indult Pagony több későbbi tájépítésznek követendő mintául szolgált. 21 év Pagonyban töltött munkálkodás után új vállalkozásba fogott, 2011-ben megalapította a Szilszakállkertet.

Szűcs Gábor szerteágazó táj- és kertépítészi munkássága leginkább azzal jellemezhető, hogy mind az épített környezet és a benne élő emberek, mind a természetes és a mesterséges közeg - és így a természet és az emberek között lényegi kapcsolatot tud létesíteni. Ráadásul rendkívül hatásosan, művészi színvonalon. Élnek a terei, még ha csupán fotókon látjuk is. A szári vagy a ráckevei templom előtt megjelennek az organikus mintázatot formázó köveken és kavicsokon toporgó hívek, amint a mise után még beszélgetnek egy jót; a régen hírhedt székesfehérvári Rádió lakótelep játszótere csábítja a gyereket a tengeri kalandokra;  a sajószentpéteri református templom mögötti,  virágot formázó kavicsokon  közkútról szomját oltó pedig a vízzel együtt a hely kisugárzását is megérezheti.

Kertjeiben a fák, a lágyszárú növények, a víz és a kövek alkotnak tökéletes egységet és mindig másként. Ha kis családi kertről,  ha villaparkról vagy kastélykertről van szó – folyton arra törekszik, hogy megtalálja, és a megrendelő előtt is feltárja  azt a harmóniát, aminek a megélése nyomán újjáépül és tovább fejlődik az élő természet és benne az ember. 

Környezetvédelmi újságíróként különösen fontos  számomra, ahogyan Gábor tudatosan alkalmazza a természet, a biológia törvényeit. Munkáiban központi szerepet kapnak a tájhoz illő, sőt őshonos növények, amelyeket aztán „fölöltöztet” más növényekkel. És ezek a „növény társulások”, mint afféle új család, egyszer csak elkezdenek együtt működni és hatni az emberre. Ugyanakkor az ismeretterjesztés konkrétan is megjelenik néhány munkájában, éspedig mindig összhangban azzal a környezettel, amelynek része. A Taksony melletti tanösvény pallósora színesre festett madár figuráival csalogatja a gyermekeket, hogy megismerjék a Duna élővilágát. A gondolkodó kövei okán önmagában is különleges körmendi kastélypark mintakertje, a Clusius tanösvény  inkább az elmélyülést, a természet megértését segíti.

A tájépítész Szűcs Gábor nagy szakmai projektje a Munkács melletti, kárpátaljai tájpark, ahol akár a fa-pásztorok erdeje is megelevenedhet. A sziklák, kövek, kavicsok művészi elhelyezése, a vízesések, a különleges kavicspart mellett futó patak, a növénytársulások telepítése a csodálatos kárpátaljai táj újraalkotásával igazi teremtés. Olyan helyé, ahol az ember jól tudja érezni magát a természeti világban. Egy paradicsomi kerté.

Minden alkotó arra törekszik, hogy művei hassanak a közönségre, hogy használják őket, hogy tetszést arassanak, hogy megérintsék a befogadókat. Szűcs Gábor alkotásai nem csupán hatnak és használtatnak, hanem teremtenek is: két világ között kapcsolatot, a táj és az ember harmóniáját, az élő természeten ejtett sebek gyógyítását.
 
Ha Önöknek fontos, hogy a természetnek az ember ne csak pusztítója, jobb esetben puszta szemlélője legyen, hanem felelősen alkotó-építő társa és része, 2015 tájépítészének Szűcs Gábort ismerjék el!
 
Sarkadi Péter